Simson és a politika: A fegyvergyártól a népi tulajdonú üzemig
Simson és a politika: A fegyvergyártól a népi tulajdonú üzemig
A Simson története aligha mesélhető el a német történelem évszázados politikai fordulatai nélkül, amelyek a vállalatot alakították. A zsidó alapítócsaládtól kezdve, a nemzetiszocializmus alatti kisajátításon át egészen az NDK-beli államosításig – alig volt más kétkerekű-gyártó, amely ennyire szorosan összefonódott Németország politikai történelmével.
Alapítás és kisajátítás
A vállalat gyökerei 1856-ig nyúlnak vissza, amikor a zsidó Löb és Moses Simson testvérek Suhlban fegyvergyárat alapítottak. Évtizedek alatt jelentős ipari üzemmé nőtte ki magát, amely fegyverek mellett kerékpárokat, később pedig gépkocsikat is gyártott. A nemzetiszocialista rezsim alatt a zsidó tulajdonoscsalád egyre nagyobb nyomás alá került: bojkottok, politikai indíttatású vizsgálatok és fokozódó zaklatások vezettek 1935 novemberében a Simson & Co. kártalanítás nélküli kisajátításához.
Leszerelés és szovjet ellenőrzés
A második világháború után a suhli hadiüzemet 1946-ban a jóvátételi kötelezettségek keretében nagyrészt leszerelték – a mintegy 5200 gépből körülbelül 4300-at a Szovjetunióba szállítottak. A megmaradt berendezéseket 1947-ben a szovjet SAG Awtowelo részvénytársaság alá rendelték, amelynek irányítása alatt kezdetben kerékpárokat és gyerekkocsikat gyártottak. Csak 1950-ben adta ki a Szovjet Katonai Közigazgatás (SZKK) a megbízást egy 250 cm³-es négyütemű motorral szerelt motorkerékpár kifejlesztésére – ez lett a későbbi AWO 425.
Betagolás a tervgazdaságba
1952. május 1-jén az üzemet VEB Fahrzeug- und Gerätewerk Simson Suhl néven népi tulajdonba vették, és az IFA-kombinát alá rendelték. Ettől kezdve a gyártási irányvonalat központi tervutasítások szabták meg, nem pedig vállalkozói döntések. Az ipar politikai irányításának példája volt 1962: egy központi döntés a keleti blokk teljes motorkerékpár-gyártását a zschopaui üzembe (MZ) helyezte át, míg Suhl ezután kizárólag segédmotoros kerékpárokat és kismotorokat gyárthatott – ez a munkamegosztás politikailag elrendelt volt, és az NDK végéig fennmaradt.
Mint a tervgazdaság egészében megszokott volt, a Simsont is érintették a keleti blokk strukturális szűk keresztmetszetei: bizonyos nyersanyagokhoz és korszerű gyártástechnikához való hozzáférés korlátozott volt, a beruházási döntéseket központilag hozták, és a fejlesztési ciklusok emiatt gyakran jelentősen hosszabbak voltak, mint a nyugati gyártóknál. Sok modell így évekig szinte technikailag változatlan maradt a kínálatban.
Kárpótlás a rendszerváltás után
Az NDK vége után az 1935-ös kisajátítás feldolgozása a német háború utáni történelem egyik legnagyobb kárpótlási ügyévé vált. A Simson család zsidó örökösei üzletrészek visszaszolgáltatásáért folyamodtak, ám a Treuhandanstalt által lebonyolított pályázaton üres kézzel távoztak – a megbízást ehelyett egy francia–holland konzorcium kapta.
Aki ma Simsont birtokol és pótalkatrészeket keres a folyamatos karbantartáshoz, szakosodott kínálóknál talál megfelelő Simson pótalkatrészeket.